KulturSzalon

Ahogy megígértem,
ma is visszatértem.
Adott szót tartani,
úgy gondolom, érdem.

 

Ám a kíváncsiság
komoly hajtó erő,
nem látott világok
kerülnek így elő.

 

A könyv tündéréhez
ma is megérkeztem.
Oda, ahol magam
eddig jól éreztem.

 

Fogtam a sámlimat
és leültem ottan,
vártam a folytatást
kicsit izgatottan.

 

És a drága tündér
mesélni is kezdett.
– Hol is hagytuk abba?
Legyen az a kezdet!

 

No, a szegényember
elindult hát messze,
hogy a szerencséjét
végre megkeresse.

 

Először is indult
a királyi várba,
hogy megtudja hol él
a vasorrú bába.

 

Hát a kapu előtte
nagy tömeget látott,
mert a félországra
sok-sok ember vágyott.

 

Voltak ott hercegek,
daliák, leventék,
kik a feladatot
mind komolyan vették.

 

Meglátva, emberünk
el is gondolkodott:
– Mit is keres ő itt,
s miről is álmodott?

 

Ám, ha egyszer eljött,
nem fordulhat vissza,
a feladás mérgét
ő biz’ meg nem issza!

 

Beállt hát a sorba,
s bejutott a várba.
Bent egy íróasztal
meg pár tudós várta.

 

Felírták a nevét
egy öles papírra.
Csak az juthat célba,
aki fel van írva!

 

Aztán, kérdésére,
hogy majd merre menjen,
vasorrú boszorkányt
vajon merre leljen?

 

Útmutatást kapott:
A Fekete erdő,
odaindul ma el
mindegyik tekergő

 

ki a gonosz banyát
meg szeretné lelni,
ki a kihívásnak
meg akar felelni.

 

A Fekete erdőn
farkasok tanyáznak,
akik a banyára
roppantul vigyáznak.

 

Aki megküzd velük,
az ritkán éli túl,
ám egy próbát megér,
vagy csellel, vagy vadul.

 

– Ha neki indultam,
visszalépés nincsen,
ha célja van velem,
majd segít az Isten!

 

A szegényemberünk
így hát neki vágott,
a kaland is hívta,
– még sohasem járt ott!

 

Messze volt az erdő,
hosszú volt az útja,
fogyott a kenyere,
vajon meddig futja?

 

Árok partján aludt,
reggel ott is ébredt,
messze volt az erdő,
s messzire sötétlett.

 

Mielőtt az útnak
újra neki vágna,
hazai kenyérből
kis szeletet vágna.

 

– Jut még talán arra
hazai szalonna,
ami jól lakatna.
Legyen szép napom ma!

 

A tündér mesének
pont itt ért ma véget,
mielőtt elalszom,
talán hazaérek!

 

 

Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva