KulturSzalon

Ha az ember figyelemmel kíséri az ellenzéki újságokat, akkor számíthat arra, hogy két téma szóba kerül. Az egyik az Új Színház élére szánt Dörner György, a másik meg a Schmitt Pál kisdoktori disszertációja körüli botrány. Nincs abban semmi meglepő, ha ellenzéki szerkesztők fogást keresnek a hatalmon lévőkön, és ahogy elnézem, ebben a két esetben találtak is. Természetesen a két ügyre állítottak egy-egy újságírót, akinek talán többen is besegítenek, hogy folyamatosan új információkkal kecsegtesse az olvasókat. Törekvéseiket méltányolom, ám egyetlen ponton hiányosnak tartom.

Miközben okkal kárhoztatják Tarlós István budapesti főpolgármester kinevezési gyakorlatát, és kajánul részletezik a „Ctrl+C, Ctrl+V” köztársasági elnök tudományos munkásságát, számon kérik a közvetlenül érintetteken, hogy miért nem válaszolnak az újságírók kérdéseire. Dörner Györgyről például többször is leírták, hogy nem lehet telefonon elérni, állítólag nincs is mobilja, Schmitt Pálnak pedig felróják, hogy nem siet érveivel a nyilvánosság fórumaira. Vétek volna feltételezni, hogy a botránykrónika két szereplője szívesen állna szóba az ellenzéki sajtó munkatársaival, a helyzet mégis az, hogy megszólaltak, erről azonban mintha a budapesti lapszerkesztőségek nem vettek volna tudomást. A köztársasági elnök kifejtette a Heves Megyei Hírlap január 20-i számában, hogy esze ágában sincs visszavonulni, a Jobbikkal és a gój motorosokkal kacérkodó színész-igazgató pedig a Zalai Hírlap tegnapi számában válaszolt a vádakra.

Nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget a Dörner- és a Schmitt-felelős újságírók tájékozatlanságának. Mert ha véletlenül felötlene bennük, hogy bele kéne nézni a csaknem egymillió példányban megjelenő és nyolcszázezerben eladott újságokba, akkor miből élnék én? Azért hozom mégis szóba a jelenséget, mert ebben a figyelmetlenségben vélem fölfedezni a nyomtatott sajtó hanyatlásának egyik okát. Azt vettem észre, hogy az elektronikus, de különösen a digitális sajtó munkatársai egyre gyakrabban hivatkoznak olyan információkra, amelyek először megyei napilapban látnak napvilágot. Ezek az adatok, vélemények másodlagosak ugyan a rádiók, televíziók, internetes portálok szempontjukból, mindazonáltal színesítik a képet, és vonzóbbá, hitelesebbé teszik a magyarországi sajtó fürgébb, figyelmesebb részét.