KulturSzalon

Enyém az ágy.
Fekhetek jobbról is, balról is,nincs határ.
Idegtépő, buta vita után, messze jársz.
A kecses gyertya mögött lebbenő,
lila függönyt nézem a homályban,
nélküled...
Tanulom tűrni a homályt,
e rendező nélküli filmben,
az elárvult kanalad látványát
a joghurtos pohár szélén...
Számban könnyek íze,
markomban kockás sálad rojtja,
s tágra nyílt szemmel a magányt ízlelem.
Enyém az ágy.
Oldaladról az órát bámulom,
s eszembe jut egy cigaretta, sok év után.
Kockás sálad nyakam köré tekerem
és magamra húzok egy kabátot...
A kertben, a téglarakás alatt
elnémul a tücsök, mikor indulok.
Kockás sálban, pizsamában,
nélküled, érted az éjszakába...