KulturSzalon

A korongolt edények a kelet felől érkező szkítákkal (Kr.e. 7. század második fele) jelennek meg a Kárpát-medencében. A fazekaskorong alkalmazásának elterjesztése azonban a Kr. e. 5. századtól itt élő kelta (késő vaskori) népcsoportokhoz köthető, akik nyugatról érkeztek. Az új eszköz használata lehetővé tette a tömegtermelést. A kelták az egész Kárpát-medencét a birtokukba vették, s településeik nyomai szerte az országban megtalálhatóak. Megyénk területén is szép számmal tártak fel hozzájuk köthető leletanyagot. A kelta edényművesség sokszínűségére és a formák változatosságára nyújtanak példát a vitrinben bemutatott edények 2011-ben kerültek elő Dombrád határában az itt látható nagyméretű edény darabjai. Készítési ideje a Kr..e.3-1. század közé tehető. Miután szinte az összes darabja megvolt, a restaurátoroknak sikerült újra összeállítaniuk.

 

 

Az ilyen, két szalagfüllel ellátott edényeket pseudo kantarosznak nevezi a szakirodalom. Pseudo, vagyis álkantarosznak, mivel a déli előképek mintájára, helyi, itt általánosan használt edényformát alakítottak át készítésekor. A szakértelemmel elkészített, selymesen fényesre simított felületű darabot különleges módon díszítették. Füleire geometrikus jellegű, karcolt minta került, az edényperemhez kapcsolódó végükre pedig – valószínűleg mind a kettőnél, de az a töredék hiányzott – emberfejecskét ragasztottak. A fej egészen reális, különösen ha a az arc felső részét nézzük: a szemöldök és az orr plasztikusan kiképzett. Ehhez képest furcsa, hogy a szájat mindössze egy vízszintes vonal jelzi. Ebből adódik a fej kevert, kicsit maszkokat idéző hangulata. A fej- és maszkábrázolás általánosan elterjedt volt a kárpát-medencei kelták művészetében. Előfordulnak edényeken, de ékszereken, viseleti tárgyakon, fegyvereken is. Nemcsak az edény díszítése, de anyaga és színe is eltér a háztartásban használt kerámiáétól. Mindezek arra utalnak, hogy nem egy mindennapi használatra szánt tárgyról van szó. Elképzelhető, hogy valamilyen folyadékkal (bor?, sör?) végzett szertartás tároló edénye a dombrádi, melyet a szertartás végeztével rituálisan összetörtek és elrejtettek.