KulturSzalon

A Vidor harmadik napján folytatódtak a kiállítás megnyitók, a Városi Galériában és a Jósa András Múzeumban. Mindkét helyen két-két kiállítás tekinthető meg a fesztivál ideje alatt. A Galériában a „Tibet kincsei” című kiállítás egy olyan kultúra művészetét mutatja be, ahol Buddha tanításai egy évezreden keresztül áthatották az emberek életét, választ adva a tudat és a világ működésére, valamint Kőrösi Csoma Sándor fáradságot nem ismerő törekvésének és munkájának is emléket állít, hisz ő volt az európai és tibeti kultúra kapcsolatának első láncszeme. Az Ösztöndíjas művészek beszámoló kiállítása Balogh Géza festő- és szobrászművész, valamint Zagyva László szobrászművész munkáival ismerteti meg az érdeklődőket.

 

 

A Jósa András Múzeum Hazatérés című kiállítása Diener-Dénes Rudolf nyíregyházi születésű festőművész munkáit muttaja be. Többnyire tájképeket, csendéleteket, bensőséges hangulatú portrékat, enteriőröket és lírai városképeket festett. Az olajfestés mellett az akvarell- és pasztelltechnika kiváló mestere volt. A Múzeum ad otthont az Antal-Lusztig Gyűjtemény doboz kiállításának, mely a Zárt terek, dobozba zárt világok címet viseli. 

 

 

A tavalyi Vidor fesztiválhoz képest kevesebb bohóccal, pantomimessel találkoztunk délután a belvárosban, de azért sikerült néhányat lencsevégre kapni, hogy legyen mit nosztalgiázva nézegetni a hűvősebb őszi napokon. 

 

 

A színházi programokat érdemes volt megnézni. A Krúdy Kamarában Tisztelt hazudozó! című két felvonásos életrajzi előadást láthattuk Jordán Tamás és Molnár Piroska előadásában. Bernard Shaw, a drámaíró-fenegyerek negyven éven át, 1899-től 1939-ig levelezett az ünnepelt színésznővel, Stella P. Campbell-lel, aki a Pygmalion ősbemutatóján Elizát játszotta. Kettőjük levelezését dolgozta föl Jerome Kilty amerikai színész ebben a közkedvelt kétszemélyes „levéldrámában”. “A darab tele van Shaw szellemes mondataival, sziporkázó és gúnyos találataival, de Stella se ment a szomszédba egy kis szurkálódásért (amint a címben idézett megszólítás is mutatja).” - olvashattuk az ajánlóban. Ettől volt mulatságos az egyébként elgondolkodtató életrajz.

 

A Miskolci Nemzeti Színház Kézről kézre című két részes bohózata felért egy vígjátékkal. Érdekes történet a házasságról és a megcsalásról.  A századforduló Párizsában játszódó történet szerint Alcide Chanal (Pásztor Pál) egy véletlenül hangfelvételre állított gramofon jóvoltából visszahallgatja, hogy felesége (Ullmann Mónika) és hajdani iskolatársa (Kocsis Pál) légyottot beszélnek meg. Az apró technikai malőr botrányok sorozatát indítja el, a teljes őrülethez azonban kell még egy alkoholmámorban úszó ipari kém (Zayzon Zsolt), egy a szerelemtől makogó politikus (Rusznák András), egy férjét halottnak vélő feleség (Czakó Julianna), egy rajongó házibarát (Salat Lehel) és egy fontoskodó rendőrnyomozó is (Szatmári György). Szerencsére Feydeau-nál mindenki kéznél van, így dominóként borultak a házasságok, és kézről kézre jártak az asszonyok.

 

 

Miköznben a színházban szórakoztunk, a Kossuth téren felállított nagyszínpadon a Kerekes Band csinált fergetegesen jó hangulatot.