KulturSzalon

Tegnap délután sajtótájékoztató az A 38-as hajón, az igényes könnyűzene budai fellegvárában. A Petőfi-hídnál, a Duna hullámain ringatózva mutatkozott be két prózai könyv; az egyik a politikai karizmáról szóló tanulmánykötet, a másik pedig életrajz Willy Brandtról.

Az utóbbi jobban érdekel, mert a sors úgy hozta, hogy néhányszor találkozhattam a német szociáldemokraták akkor már nyugalomba vonult vezetőjével. A karcsú kötetet meg is vettem a Napvilág Kiadó csinos munkatársnőjétől, harmincszázalékos kedvezménnyel. Mégis a tanulmánykötetről bontakozott ki élénk beszélgetés. Csepeli György, az egyik legfelkészültebb szociálpszichológus azt fejtegette, hogy a karizma a politikai élet irracionális tartománya. Szerinte a politikusok nemcsak a viszonyokat akarják uralni, hanem a lelkeket is, márpedig a karizma növeli az általuk működtetett rendszer hatékonyságát.

Nagy kérdés, persze, hogy milyen rendszerét. Ha egy politikus demokratikusan gondolkodik és cselekszik, akkor a karizmája hatékonyabbá teheti a demokráciát. Ha viszont az antidemokratikus megoldásokat keresi, akkor a diktatúrát szilárdítja meg. Ebből aztán parázs vita kerekedett a meghívott hozzászólók, két fiatal és divatos politológus, Lakner Zoltán és Ceglédi Zoltán közreműködésével. A disputa természetesen Orbán Viktor megítélésébe torkollott.

Azért kedvelem a könyvpremiereket, mert ha jól megszervezik őket, akkor nemcsak arra késztetik a magunkfajta újságírókat, hogy olvassuk el a kötetet, hanem arra is, hogy gondolják tovább az elhangzottakat. Én például azon az ellentmondáson tűnődtem, hogy Orbán Viktor olyan demokratikus politikus, aki vonzódik a diktatúrához. Ha tehát afféle átmenet a szociálpszichológus két okos kategóriája között, akkor vajon államilag kétségkívül ügyesen szervezett karizmája kedvező vagy kedvezőtlen következményekkel jár-e ránk nézve. Az is felötlött, hogy egy régi kifejezés, a személyi kultusz és a karizmának nevezett politikusi brandépítés között vannak-e tartalmi összefüggések.

Amikor itthon föllapoztam a sajtótájékoztatón készített jegyzeteket, megütötte a szemem még egy mondat, amelyet Ceglédi Zoltán rögtönzött a vita hevében. Politológus létére van érzéke a metaforához, íme, a hasonlata: „Orbán Viktor habcsók. Kívülről keménynek látszik, de törékeny.”