KulturSzalon

Ha nem ellenkezne a magyartanári énemmel, úgy fogalmaznám meg: Best of Radnóti…Ám a magyarságára mindenkoron és mindenek ellenére büszke költőóriásunkról nem lehet ilyen szókapcsolatot leírni. Mégis a szerző legismertebb, legnépszerűbb, legmondogathatóbb költeményei játszották a főszerepet a Bencs Villában azon az esten, amelynek Sem emlék, sem varázslat volt a címe.

 

Az emlékest ötlete Olajos Gáborban merült föl először, aki a Vikár Sándor Zeneiskola gitár tanszakának oktatójaként egy ideje már dédelgette egy Radnóti-műsor tervét. Kb. egy év tanulmányai, életúttal és költészettel való foglalkozás után érett meg egy önálló est gondolata benne, s méltó társra is lelt a kivitelezésében.

Palicz Eszter Alma drámai tehetsége nem ismeretlen színházi körökben. A Móricz Zsigmond Színház deszkáin is gyakorta megforduló Alma versmondási és –olvasási előadásai (Karádi Zsolt tanár úr keze nyomán…) mindig mély nyomot hagynak hallgatóiban. Nem volt ez másként azon az esten sem, hisz az ifjú művésznő már a maga köré varázsolt miliővel is teremtett egy olyasfajta intim szférát a Bencs teremben, mely segített a nézőknek elképzelni Radnóti dolgozószobáját, a barakkokat stb.

 

 

 

 

Mindannyiunk kedvenc versei, a Tétova óda, az Erőltetett menet, a Himnusz a békéhez, a Levél a hitveshez és megannyi radnótis költemény kapott méltó „köpenyt” aznap este: Olajos Gábor zenéje öltöztette föl. Mintha csak Melocco Miklós Radnóti-szobra lebegett volna a hallgatók előtt. (Minő véletlen, hogy a szobrász épp a közelmúltban volt Nyíregyháza Polgári Szalonjának meghívottjaként a Bencs Villa szállóvendége…)

 

Az este a Phemius Versműhely első állomása volt a város vendégházában, ám a telt ház és a vastaps a műsor végén muszáj-folytatásként adott célt a fellépőknek, valamint szellemi előhangjuk szerzőjének, Nagy Zsuka költőnőnek és Orémusz Maja szervezőnek. Reméljük, folyt. köv.

 

Bacskó Mária Magdolna írása