KulturSzalon

 

Szétmorzsolni megmaradt álmaimat,
szétmorzsolni és szétszórni, ami még maradt.
Hagyni, hogy vigye mindet, aki akarja
– vigye magával darabokban.

Összegömbölyödni egy sarokban,
lelkem legeldugottabb sarkában talán.
Ahol nincs fény, csak a hó zuhog alá
– zuhog szakadatlan.

Aztán úgy maradni a sarokban,
összegömbölyödve, álmok nélkül,
és nem mosolyogni soha
– soha többé...