KulturSzalon

Az "Édes Anyanyelvünk" országos verseny keretében 2013. október 18-án 11 órakor a Magyar Tudományos Akadémia átadja a PIM - A Magyar Nyelv Múzeuma számára azt a 70-80 ezer levelet, amelyek a beszédművelő rádióműsorokhoz érkeztek az évtizedek alatt. Ezzel megtörténik a dokumentumcsoport egyesítése, hiszen ezeket a leveleket eddig több intézmény őrizte. Így a jövőben könnyebb lesz feldolgozni, kutatni.

 

Péchy Blanka művésznő 1960-ban hozta létre a Kazinczy-díj Alapítványt. Azokat a színművészeket, rádió- és televízió szereplőket kívánta példamutató beszédre serkenteni, akik százezrek, milliók megszólalásához adnak mintát. Később a kedvezményezettséget kiterjesztette az ifjúságra és az őket nevelő pedagógusokra is, de nyughatatlan, mindig többet akaró természetének még ez sem volt elég. Kezdeményezésére – kezdetben a Gondolat című műsor rovataként – 1976 márciusában indult útjára a Beszélni nehéz! adássorozata. 1974-ben megjelent könyvének a címét kölcsönözte az adásfolyamnak, amelyben a Művésznő a helyes kiejtéssel kapcsolatos gyötrődéseit, észrevételeit fogalmazta meg. Mint műve előszavában írja: „Kirakatba került a beszéd. Közszükségleti cikké vált, ennélfogva senki számára sem közömbös, hogy minősége javul-e, romlik-e. Égetőn időszerű tehát az általános beszédkultúra megteremtése. Általános. Ez a lényeg.”

S mivel laikusnak számított, hozzáértő, avatott társat keresett maga mellé, így lelt rá Deme László professzor úrra, aki készséggel állt az ÜGY mellé. Az intézmény akkori vezetőivel egyetértésben a Magyar Rádió „önkritikai műsorának” szánták az adássorozatot. Az archívumból válogatták azokat a hibás hangsúlyozással, pontatlan tagolással elhangzott mondatokat, amelyeket példaként felhasználtak. S a munkába kezdetektől fogva bevonták a hallgatókat is; azt kérték a levelezőktől, az „önkéntes munkatársaktól”, hogy írják meg véleményüket az elhangzott mondatok hangzásformájáról, s jelezzék, milyen megoldást javasolnának. A szerkesztők kialakítottak egy egyszerű jelölésrendszert, annak segítségével bárki könnyen „meghangosíthatta” a példákat. (A beavatottakat a hangsúly- és szünetjelek ugyanúgy eligazítják, mint a kottákban látható zenei jelek.)

Az első évben mindössze nyolc-tíz megfejtő küldte el megoldási javaslatait, az ő érdeklődésük tartotta életben a műsort. A fordulatot Z. Szabó László győri középiskolai tanár felhívása hozta: arra biztatta a diákközösségeket, hogy hallgassák a Beszélni nehéz! adásait, s küldjék el a szerkesztőknek a példamondatok megfejtését. Ennek hatására több tucat intézményben szerveztek beszédművelő kört, alkalmanként kb. száz megoldási javaslat érkezett a műsor alkotóközösségéhez. Péchy Blanka egy ideig a lakásán tárolta a leveleket, majd időközönként a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárába szállították azokat. Becslések szerint 2007 májusáig, a műsor „kivégzéséig” kb. 60-70 000 levél halmozódott föl. Ezeknek tartalma felbecsülhetetlen szellemi kincs. Nemcsak a 813 adás jelentős részének megfejtéseit tartalmazza, hanem a kor beszéd-, magatartás-, érintkezéskultúrájával kapcsolatos észrevételeket is. S akik vállalkoznak arra, hogy megírják a rádióműsor és a hozzá kapcsolódó mozgalom történetét, azok bőségesen találnak hozzá forrásanyagot. Mert a Beszélni nehéz! időközben sokkal több lett, mint egy 10 perces rádióműsor. 1980 óta minden év tavaszán tartanak egy közönségtalálkozót, erre minden beszédművelő közösséget és egyéni levelezőt meghívnak, amelyek, illetve akik kapcsolatot tartanak a műsorral; 1987 óta évente 40-60 szakkörvezető egyhetes öntovábbképző táborban vehet részt; 1992 óta a Kárpát-medence területén működő általános iskolai körök képviselői eljuthatnak a balatonboglári táborba; a középiskolai csoportok négyfős küldöttségei 1990 óta képviselhetik közösségüket az országos Péchy Blanka–emléknapon, –emlékversenyen; s 1997 óta efféle találkozásokra, versenyre módjuk van az általános iskolásoknak is.

 

Többen úgy vélik, egy műsor megítéltetését a hallgatottsága, nézettsége határozza meg. A Beszélni nehéz! esetében a több tízezer levél sem lehetett mentség; a tiltakozások ellenére a Magyar Rádió akkori elnöke megszüntette a műsort. Hála Juhász Juditnak, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettesének, a mozgalom új otthonra talált. A Szóról-szóval címmel jelentkező műsorhoz mindenki csatlakozott, aki 2007-ben hallgatója-levelezője volt a Beszélni nehéz!-nek, így a gyűjteményegyesítésnek része az utóbbi hat évnek kb. 15 000 levele is. Most ez a hatalmas élőnyelvi anyag a hangzó magyar mondatok problematikájának és értelmes hangosításának dokumentumaként A Magyar Nyelv Múzeuma archívumába kerül, s beszédünk jövendő kutatóinak kiválóan hasznosítható forrása lesz.

 

A Beszélni nehéz! mozgalom él. Életben tartják azok a lelkes szakkörvezetők, akik tíz-húsz-harminc év óta hűségesen szolgálják beszédkultúránk ÜGYÉT, meg azok a fiatalok, akik fogékonyak az anyanyelvvel, azon belül a helyes kiejtéssel, magatartás-kultúrával kapcsolatos kérdésekre.