Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Tomku Kinga: Nyomtalan
Be nem fejezett mozdulat,
ki nem mondott gondolat,
két szó közt a magány,
pont után a hiány,
egy maréknyi fájdalom,
más szemében a szánalom,
éjszín félelem,
sosemvolt értelem,
szív mélyén a kétely,
álomba sírt éjjel,
az, ami nem lehet,
és az, ami elveszett...

(Fotó: Kiss Tanne István)
A múló idő kísértő csendje
játszik még, játszik bennem –
és tudom én már régen,
hogy végül is hiába éltem,
mert bármi volt és bármi van
eltűnik majd nyomtalan...
Tomku Kinga











