Jelenlegi hely
Zsuponyó Gábor: Emberözön
2014. június 8. 00.43 | admin
emberek az ég puha kékjén mint a gekkók
ujjheggyel tapintják a megdicsőülés üvegfalát
alkalmazkodnak a klímához
és engedik el azt önakaratlanul
mintha valamiféle istenek lennének
a taposómalmok nélkül
nélkülük mindig ujjbeggyel simítják az ég kékjét
ahol mögöttük fényes korong felettük exit felirat tátong
és gyermekkoruk szivárványos hajnala után repülnek a frizbin
alatta mindig újjászületnek
tisztán ahogy a világra jöttek csipkézett lepedőkön
túrázva a láthatatlanság földjein anyaszült meztelenül
bársonyos talpaikkal puhán lépve az érintetlen gyönyörbe
mint egy részecskegyorsító sejtjei
a csipkés ég alatt tekernék az idő gombolyagját
valahol rá valahol visszafelé
puhán élve életük
mint a szivárványfoltos univerzum a végtelenségét
mint egy csokor virág
csak élettel tele mint a városmandalák
vonzódva egy fénynyaláb részecskéihez
mint a holdjárók mindig elvágyódnak azokra a diafilm képkockáira
ahol ha nagyon akarnák az életből is felkelnének
és talán mindig ezt választanák
hemzsegő örökké termő bimbódzó tavaszt rezgő virágokat
azt a buborékokból hímzett települést
álmokba csavarodó magzatpózban alvást
ó drága psylocibin gombák
vetette ki magát a napból
a színes kalapokban kószáló emberözön
a színes illattal beborított szófoltok
pszichedelikus városmandalák
csak élnek akarattalan és öntudattalan
mindig a háton fekvésből keltve ki belőlük valamit
valamit ami őket éli
és éli bennük megfogalmazhatatlanságát
mint a bolygó mellszobrai alatt
pszichedelikus színességében az emberözön
A rajzot Zsuponyó Gábor készítette
